Monspart Saroltának 16 évesen mutattak pár képet Finnországról, amin tájfutók is voltak. Ennek hatására kezdett futni. 1964 és 1977 között, folyamatosan tizennégy alkalommal nyert magyar egyéni bajnoki címet tájfutásban. Világbajnokságot 1972-ben Csehszlovákiában nyert egyéniben. Kétszer álltak a magyar leányok dobogón a váltó VB-on is, 1970-ben az NDK-ban és 1976-ban Skóciában. Mivel télen, a havas terepen nem tudott tájfutni, átállt a sífutásra is, amiben hatszor lett egyéni bajnok.
Ő volt az első nő, aki 1972-ben három órán belül futotta a 42 kilométeres maratoni távot, ám 1978-ban egy kullancscsípés miatt be kellett fejeznie az aktív versenyzést, vírusos agyvelőgyulladást kapott, ami a gerincvelőt támadta meg a szervezetében. Hosszú hónapokat töltött kórházban, sokáig teljesen béna volt a jobb lába. Felépülése után a magyar tájfutó-válogatott szövetségi kapitánya lett. Ő kezdeményezte az első kocogó-versenyeket és a Futapest mozgalom egyik alapítója.
Tanítása mára beérett: soha annyian nem futottak még az országban, mint napjainkban.